A Hortobágy végtelen pusztáját nézve kevesen gondolnak arra, hogy ez a táj nem magától lett ilyen. A magyar puszta, füves rónaságával, jellegzetes növényzetével és állatvilágával, évszázadok óta az ember és az állat együttműködésének eredménye. Ebben az együttműködésben a juhnak kulcsszerepe van.

Hogyan formálja a juh a tájat?

A legeltetés nem egyszerűen azt jelenti, hogy az állat megeszi a füvet. Ennél sokkal több történik: a juh válogatva legel, bizonyos növényeket előnyben részesít, másokat elkerül. Ezzel befolyásolja, melyik növény szaporodik és melyik szorul vissza. A taposás tömöríti a talajt, ami kedvez bizonyos növényeknek. A trágyája tápanyagot biztosít a talajnak, táplálja a talajlakó szervezeteket, és segíti a humuszképződést.

A végeredmény: a jól kezelt legelő egy olyan élő rendszer, amelyet a juh és a pásztor együtt tart fenn. Nem szűzi vadon, de nem is ipari földterület, hanem valami a kettő között. Féltermészetes gyep, amely biológiai gazdagságban felülmúlja mind a kezeletlen területet, mind a szántóföldet.

Mi történik, ha nincs legeltetés?

Ez nem elméleti kérdés, Magyarországon számos helyen látszanak a következmények. Ahol a legeltetést abbahagyják, a gyep néhány éven belül átalakul. Először a magas füvek és a gaz veszik át az uralmat, kiszorítva az alacsonyabb, értékesebb fűfajokat. Utána megindul az elcserjésedés: akác, bodza, kökény telepszik rá a területre. Néhány évtized múlva az egykori legelőből átláthatatlan bozót lesz.

Ezzel együtt eltűnik a nyílt gyepen élő növény- és rovarvilág. A túzok, a parlagi sas vadászterülete csökken. A talaj szénmegkötő képessége romlik. A tájkép megváltozik. Nem katasztrófa, de felfoghatatlan veszteség.

A Hortobágy: élő példa

A Hortobágyi Nemzeti Park – Magyarország legnagyobb összefüggő természetes gyepterülete és UNESCO Világörökségi Helyszín – pont azért maradhatott fenn, mert a legeltetés folytatódik. A Hortobágyi Nonprofit Kft. racka juhokat, szürke szarvasmarhákat és mangalica sertéseket tart a nemzeti park területén. Nem nosztalgiából, hanem mert ezek az állatok tartják fenn a tájat.

A juhokat kor, ivar és szín alapján különböző telephelyeken helyezik el – a fekete anyajuhok és a kosok külön telepen. A pásztorolás a hagyományos módszerrel történik: nem villanypásztorral, hanem személyes pásztorfelügyelettel és terelőkutyákkal. Ez munkaigényes, de ez az, ami évszázadok óta gondoskodik a táj épségéről.

A gyep és a szénmegkötés

A gyepterületek az erdők után a legfontosabb szénmegkötők. A fű fotoszintézis során CO2-t vesz fel, és azt a gyökerein keresztül a talajba juttatja. A talajban lévő humusz évszázadokig tárolja a szenet. Ha a gyepet felszántják vagy elhanyagolják, ez a szénkészlet felszabadul.

A jól kezelt legelő nemcsak megőrzi, hanem aktívan növeli a talaj széntartalmát. A juhok trágyája tápanyagot ad a talajnak, segíti a mikrobiális aktivitást, és fokozza a humuszképződést. Kutatások kimutatták, hogy a holisztikus legeltető állattartás nettó szén-dioxid-megkötést eredményezhet, vagyis a rendszer több CO2-t köt meg, mint amennyit kibocsát.

Biológiai sokféleség: ami a fű alatt van

A magyar gyepek biológiai gazdagsága meglepő. Egy négyzetméternyi jól kezelt alföldi gyepen 30-50 növényfaj található. A Natura 2000 területek jelentős része pont ezek a legelők – és a védelmük a legeltetés fenntartásához kötött.

A legeltetett gyepek rovarvilága is gazdagabb: a trágya bogarakat és legyeket vonz, amelyek táplálékul szolgálnak a madaraknak. A nyílt gyepen fészkelő túzok, parlagi sas, széki lile létét a legeltetés biztosítja. Ha a gyep eltűnik, ők is eltűnnek.

Miért fontos mindez neked, mint fogyasztónak?

Amikor legeltetett racka húst választasz, nem csak ízletesebb ételt veszel. Támogatsz egy rendszert, amely fenntartja a magyar tájat, védi a biológiai sokféleséget, megköti a szenet, és életben tartja a pásztorkultúrát. Minden kilogramm racka hús, ami az asztalodra kerül, hozzájárul ahhoz, hogy a magyar puszta az maradjon, ami: élő, nyílt, és lélegző táj.

A rackajuh.hu ennek az értékláncnak a része: a legelőtől a konyhádig, átláthatóan.

Gyakran ismételt kérdések

A legeltetés tényleg segít a pusztának?

Igen. A legeltetett gyepek biológiai sokfélesége magasabb, mint a kezeletlen területeké. A juh legelési módja, taposása és trágyája együtt tartja fenn azt az egyensúlyt, ami a pusztát jellemzi.

Mi történik a gyeppel legeltetés nélkül?

Néhány év alatt elgazosodik, utána elcserjésedik, végül elveszíti nyíltságát és biológiai sokféleségét. Az értékes gyepi növényzet és az arra épülő állatélet eltűnik.

A Hortobágyon ma is legeltetnek?

Igen. A Hortobágyi Nonprofit Kft. racka juhokat, szürke szarvasmarhákat és más őshonos fajtákat tart a nemzeti park területén, hagyományos pásztormódszerrel. A legeltetés itt természetvédelmi feladat is.

A legeltetés és a szántóföldi művelés közül melyik jobb a környezetnek?

A gyepterületek szénmegkötő képessége magasabb, és biológiai sokféleségük is jelentősebb, mint a szántóföldeké. Ráadásul a legelők jellemzően olyan területek, amelyek szántóföldi művelésre nem alkalmasak, tehát a legeltetés nem termőföldet vesz el. Olyan területet hasznosít, amit máshogy nem lehetne.

Hogyan támogathatom a legeltetést fogyasztóként?

A legegyszerűbb mód: válassz legeltetett forrásból származó húst. Minden kilogramm legeltetett bárány, amit megveszel, közvetlenül támogatja azt a gazdasági modellt, amely a gyepeket fenntartja.